Nem rajongok a wellness-hétvégékért. Tudom, hogy az elmúlt években nagyon nagy divat lett, de én egyszerűen nem érzem magaménak ezt a pár napos tevékenységet. Nekem unalmas egész nap feküdni, ülni, a vízben áztatni magamat, ha pedig egy masszázsra van szükségem, azt pár száz méterre a kuckómtól is megtehetem, egy olyan szakembernél, akiről tudom, hogy jól csinálja, amit csinál (nézzetek bolondnak, számomra ez [is] bizalmi kérdés). Az első három tevékenységet otthon, a meleg ágyamban is tudom végezni (ahogy jelen esetben is teszem). A bőröm hisztis, nem tesz jót az ekcémás területeknek a vízben való áztatás, a rosaceám pedig csak rosszabbodik egy forró szaunában eltöltött tízperc után. Öröm lehet velem programot tervezni, igaz?
Persze egy finom reggeli és egy ízléses vacsora, esetleg egy szép kilátás és egy igényesen berendezett szoba engem is vonz, de ezeket külön-külön is meg tudom tenni, ahogy mondjuk tettük ezt néhány hétvégével ezelőtt a barátommal Szlovéniában.
Szóval, mindent összevetve úgy döntöttem, hogy a wellness szót átértelmezem az én igényeim szerint, és a munkahét totális közepére eső munkaszüneti napon csapok egy wellness-napot. Vasárnapok délutánonként egyébként is szokásom, hogy kicsit többet foglalkozom a bőrömmel, ilyenkor kerülnek előtérbe a krémes maszkok és a fátyolmaszkok is, de úgy gondoltam, rosszat nem tehet, ha a hét közepére is beszúrok egy ilyen napot. Egyedül voltam, és végre azt adhattam magamnak, amire vágytam: egymagamban lehettem, felelősségek és kötelességek nélkül, senki nem várt el tőlem semmit, azt ettem és akkor, amikor akartam, hangosan énekeltem a kedvenc zenéimre Youtube-ról, akár órákon át néztem a videókat, amikkel hetek óta el vagyok maradva, és mindeközben az arcbőrömmel is annyit foglalkoztam, amennyit megérdemelne. Mostanában sokszor kerülök az ágyba hullafáradtan, ezért az arcápolásom is lerövidül, sokszor lemosás után csak egy tonikhoz és egy krémhez van kedvem. Reggel pedig ki szeretne a rutinja miatt negyed órával korábban kelni? Általában így is negyed órát szánok az arcápolásra, az ennél több már bőven túlmenne mindenféle lélektani határon. Viszont a hideg rendületlenül jön és támadja a bőrömet, ahogyan a stressz is, ezért bőven elkél egy kis plusz.
Így történt, hogy szerdán felkelés után elgondolkodtam azon, hogy aznap nem zárom rövidre az arcom kenegetését, hanem minden jelenleg fellelhető, hidratáló összetevőkkel megáldott termékemet felviszem a bőrömre, hogy kapjon egy kis törődést.
Természetesen a lemosással kezdtem, jelenleg a Babylove sensitive pflegebad (1.) az, amivel ébredés után átmosom az arcomat. Azért szeretem, mert kellőképpen gyengéd, mégis lemossa az esetleges maszkmaradékokat és egyéb szennyeződéseket az arcomról. Nem tartalmaz szulfátokat, ami nálam fontos szempont, mert télen nagyon hajlamos húzódni a bőröm és könnyen irritálja még a hideg levegő is, nincs szükség arra, hogy egy SLES vagy SLS tartalmú arctisztító tovább bántsa. Egy lemosótól egyébként nem várok pattanástalaítást, sem hidratálást, sem aranygöböket, egyszerűen azt, hogy kíméletesen tisztítsa meg az arcomat, és kész. Ezt pedig ez a Babylove fürdető tökéletesen teljesíti. Olcsó és hatalmas a kiszerelése, ráadásul könnyen beszerezhető. Plusz pont, hogy utazáskor többfunkciós, hiszen tusfürdőként is tökéletesen megállja a helyét (mondjuk érdemes áttölteni egy kisebb flakonba, ezt a fél literes kiszerelést kicsit kellemetlen cipelni).
A lemosás után jöhet az első hidratáló lépés, azaz a Benton Aloe-BHA tonikja (2.). A Benton termékei voltak az elsők, amiket összetevőlista alapján szereztem be, bár az a csiga-méh vonal volt, és már akkor nagyon megkedveltem a cég filozófiáját: csupa olyan összetevőket használnak, amik a bőr érdekeit szolgálják, és semmi felesleges nincs benne. Ilyen ez a tonik is: kellemes használni, mert amellett, hogy nyugtatja az irritált bőrömet az aloe verának és a BHA-nak köszönhetően, hidratál is. Nem vízszerű, mint a legtöbb tonik, hanem gélesebb, ezért kicsit lassabban szívódik be, de nem bánom különösebben. Ez alkalommal három rétegben kentem fel, hiszen a 7 skin method is sokat segít a bőr hidratálásában. 7 rétegre nem volt szükségem, mert jött még bőven más, amit kenegethettem.
Ha már BHA, akkor játsszunk keményen - gondoltam, miközben előkaptam a Geek & Gorgeous Calm Down hámlasztómat (3.), ami BHA és PHA savakat is tartalmaz. A nagy hidratálás előtt úgy éreztem, jót fog tenni, ha hámlasztok egy finomat (ez a leggyengébb darab, ami szerintem a magyar vásárlók számára elérhető), ezáltal mélyebbre jutnak a hatóanyagok és megszabadulok az elhalt hámsejtektől. A nyugtatás is a feladatai között szerepel, ezért is rendeltem meg anno ezt a terméket, és eléggé kellemesen csalódtam benne egyébként. Ez az a termék, aminek felesleges várni az azonnali hatását, inkább hosszútávon vannak előnyei, ezért most nem is írnék inkább róla bővebben.
Ha már kenegetés, ezt a terméket például nem kellett kenegetnem, de a hidratáló rutinom egyik alapja egy tetszőleges fátyolmaszk, jelen esetben a Balea Fancy Pomegranate gránátalmás maszkja (4.), ami nemrég jelent meg a DM üzleteiben, de ha jól látom Krémmánián, már nem is gyártják őket. Easy come, easy go.... Még két hasonló termék van (volt), egy dinnyés és egy mangós, de egy kaptafára készült az összes, ha jól néztem őket. Nehéz megítélni egy fátyolmaszk hatékonyságát, de ennél kifejezetten azt éreztem, hogy ez semmit nem ért. Érdekes, mert nincsenek rossz összetevői, többféle növényi kivonatot, glicerint, egyéb vízmegkötőket is tartalmaz, de egyszerűen nem éreztem semmi változást akkor, amikor egy közel félórás szeánsz után leszedtem az arcomról. Ráadásul borzasztó kényelmetlenre sikerült ez a maszk: nagyon vastag a szövetanyag, egyszerűen sehogy nem bírtam ráhajtogatni az arcomra, ilyen rossz anyaggal még sosem találkoztam, pedig nem egy fátyolmaszkot kipróbáltam már az elmúlt két évben. Folyamatosan piszkálgatnom kellett, mert elhajlott az arcomról, nem feküdt rajta rendesen, tényleg idegesítő volt, na. Szerintem egyébként emiatt érezhettem azt, hogy nem elég hatékony, elnyelhette a lötyit, vagy nem tudom. Viszont ahogy nézem Krémmánián, mások sincsenek túlságosan elájulva ettől a maszktól. Nem csodálom.
Eme haszontalannak ítélt kör után egy krémes maszk mellett döntöttem. Ezelőtt nem igazán használtam ilyeneket, pedig mindig néztem a DM párszáz forintos darabjait. Ez volt az első; még Horvátországban szereztem be egy Müller üzletben, gondoltam jót tesz majd a nap által megviselt bőrömnek, de akkor nem került rá sor. Pár hete használtam fel az első felét ennek az Afrodita Cosmetics Why Mask-nak (5.), ami extrém hidratálást ígér, és nagyon tetszett az eredmény: igazán feltöltötte a fakó, húzódó bőrömet, és ez alkalommal is hasonló eredményben reménykedtem. Szeretem sokáig fent hagyni az arcomon, normál esetben egy teljes éjszakára magamon hagytam volna, de most kivételt tettem, és egy-másfél óra elteltével letörölgettem egy zsebkendővel. Egyébként szinte teljesen beszívta a bőröm, egy vékony filmréteg maradt rajta, igazából már csak ezt kellett letörölgetnem, mert engem ez a réteg zavar,kellemetlen érzés, amikor az arcomhoz nyúlok. A törölgetés után viszont imádtam simogatni a bőrömet, szépen hidratálta, pont azt tette, amit elvártam tőle. Egyébként úgy emlékszem, hogy itthon is kapható a Müllerben, de nem mernék megesküdni rá. Mindenesetre valószínű, hogy újra megvásárolom, ha találkozom vele.
Ezután újfent visszatértem a 7 skinhez, és a következő három terméket 3-3 rétegben vittem fel, micsoda mesebeli történés. A Benton tonikról fentebb már írtam, de úgy gondoltam, jól jöhet még egy adag belőle, majd pedig a Cosrx csigás esszenciájára került sor (6.). A Cosrx szintén nagy kedvenc márkám, hasonló elveket vall, mint a Benton, azonban az árai kedvezőbbek, ezért döntöttem az ő csigás termékük mellett és nem a Bentoné mellett. Ez az esszencia visszatérő vendég nálam, és különösen a téli hidegebb időszakban szeretem használni, így természetesen idén sem maradhatott ki egy újabb adag belőle. Szeretem, mert jól esik a vízhiányos bőrömnek, szépen feltölti, és a bőrhibáimat, pattanásaimat is megtámadja, amikor használom, nem igazán szoktak foltok maradni a pattanásaim után. Miután a harmadik réteget is úgy-ahogy beszívta belőle az arcom, jött a jelenleg mindennap használatos Hada Labo Premium Hyaluronic Acid Lotion (7.), ami szuperül hidratál, a több réteg pedig természetesen csak fokozza ezt a hatást. A hialuronsav egy nagy kedvenc összetevő nálam, vízhiánnyal télen-nyáron küzdök, így sosem elég belőle.
A könnyedebb, zselésebb állagok után jöhetett befejezésképpen kettő darab krém, hogy lezárjam az aznap napközben történeteket. Első körben a Schaebens Totes Meer Salbe tengeri sót tartalmazó krémet kentem fel (8.), amit szintén minden nap használok, mert leírása szerint az érzékeny, de gyulladt, pattanásos bőr jó barátja lehet. Az enyémnek az, nem mondom, hogy nincs mellette pattanásom ,mert van, de szerintem jelenleg nem a krémeken múlik sajnos. Nagyon jó kis hidratáló, örülök, hogy nincsen telenyomva illatanyaggal és alkohollal sem (itthon sajnos a legtöbb pattanásra való krémben és egyéb arcápolási termékben a pattanások leszárítását az alkoholra bízzák, talán nem ez a legbölcsebb megoldás a potenciális irritáló hatása miatt), sőt, egészen meggyőző az összetevőlistája. Müllerben kapható, 1700 forint körüli áron, és nagyobb a kiszerelése (75 ml), mint egy átlagos arckrémnek.
Új lakó nálam a Mizon peptides krémje (9.), ami bár tégelyes kiszerelésű, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így pár héttel ezelőtt megrendeltem ebayről. Rövidtávú tapasztalatom vele az, hogy tök jó kis krém, nagyon tetszik az állaga, mert bár valahol a könnyed és a nehéz krém között van, nem érzem azt, hogy elnehezítené a bőrömet. Másodhidratálónak a Schaebens mellé szuper, szerintem kicsit testesebb nála, éppen ezért általában este használom. Egyedül a levendulaolaj nem tetszik az összetevői között, illetve a tégelyes kiszerelése (spatulákat elő), de egyik sem okoz hatalmas gondot.
Plusz egy termék a képen látható Lush ajakradír, aki még nem került szóba a blogon, pedig már hónapok óta társam. Mondanám, hogy hű társam, de sajnos én nem vagyok elég hű hozzá, mindig elfeledkezem a létezéséről, ezért nem használom túl gyakran. Most viszont kikerült szemmagasságban a fürdőszobai polcra, így minden alkalommal emlékeztet engem, hogy használjam már végre. Pont szezonja van, mert iszonyatosan szárazak az ajkaim mostanában, napi két liter víz ide vagy oda, a stressz és a hideg megteszi a hatását. Sokszor darabosra szárad a szám, ami azt jelenti, hogy nem bírom elviselni a fityegő darabokat (bocsánat azoktól, akik mindezt maguk elé képzelik), ezért a biztonság kedvéért rontok a helyzeten, és letépkedem a kis darabkákat, ezáltal vérzik és sebesedik. Ügyes Viki! Szóval azt próbálom elkerülni a radírozással, hogy a darabok megjelenjenek, így nincs mit tépkedni, és kevésbé gusztustalan a szám állapota. Mindenki boldog.
Konklúzió: a bőröm imádja az ilyen napokat. Valószínűleg még jobban imádná, ha nem csak heti-kétheti egy nap folyamán foglalkoznék vele ennyit, hanem már a hétköznapokon is megkapná azt, amit igényel, de jelenleg ennyire futja. Egyelőre próbálom ezeket a rétegeket hétvégente bevetni, remélem már ez is egy kis javulást fog hozni, és lenyugszik kicsit a bőrszöveteimben lapuló kissárkány.
